Az ember lánya minden apró kis részletnek örülni tud, ha egyszer csak megközelíti az élet nehezebb oldalát. Sokszor történik életünkben, hogy nehezebb időszakot fogunk ki. Amikor már látjuk, hogy gyengülnek ezek a nehezebb időszakok, akkor megkönnyebbülünk, és már tudunk előbbre tekinteni.

Érezzük is és megtapasztaljuk ezt a megkönnyebbülést, főleg amikor már látjuk, hogy jobban alakulnak a perceink és már tudunk másra is figyelni, nemcsak a gyomrunkra, ami eddig idegesen ugrált. Mindig van olyan eset, ami magával vonzza a rosszabb helyzeteket, és ilyenkor nem sok mindent tehetünk legelőször. Mondjuk tudunk várni egy kicsit, hogy megszűnjön körülöttünk a sok feszültség. Amikor már lélegzetvételhez jutunk, akkor már jobban tudunk az eszünkre vagy esetleg a szívünkre hallgatni, mikor melyik a legjobb választás. Ha túl vagyunk a nehezén, akkor már látunk előrébb és a kedvünk is egyre jobb lesz, így jobb döntéseket is hozunk egymás után.

Nem szeretünk csávába kerülni. Nem is jó érzés, amiből minél hamarabb csak kijutni a legjobb. De az életünk napról napra más és más, és nem tudjuk sosem kiszámítani, hogy melyik helyzet hozza magával a rosszabb perceinket. Ezért jó, ha mindig felvértezzük magunkat ilyen esetekre. Jó, ha van egy stratégiánk, amit ilyenkor be tudunk vetni. De sokszor kell ám improvizálnunk is, és a perc töredéke alatt kell döntenünk valamiről. Hogy mikor mi a jó döntés, azt néha csak a végén tudjuk meg.

Nálam is csoportosultak a napokban a stresszes órák, és még aludni sem tudtam rendesen. Most kezd kivilágosodni körülöttem minden és most kezdek megnyugodni én is, pedig még van egy-két "zűrös" nap még előttem. Az a jó, ha a vége jó mindennek! :) Amikor már világosabban látunk bizonyos dolgokat magunk körül, nem szabad megengedni, hogy visszazuhanjunk a régi rossz érzések közé. Magunk mögött kell hagyni minden rosszat, nem is szabad feleleveníteni, hogy voltak nehezebb napjaink. Azt a vonalat kell erősíteni, amiből látjuk, hogy kifelé visz minket a csávánkból, és mindig eszünkbe kell jusson, hogy nem szabad visszafelé nézni, nem szabad, hogy erőt veszítsünk ezzel.

Holnap elég nagy kihívás vár rám, már készülök a fogadására, és már van annyi erőm, ami elég ahhoz, hogy jól jöjjek ki majd a nap végén. Mostanra sikerült úgy megnyugtatnom magam, hogy nem látom már olyan tragikusnak azt, ami vár rám. Persze minden csak a végén dől el, de a megfelelő hozzáállás már megvan a részemről. És ez már előrejutás, akárhogyan is nézem. :)

Ha bánt most téged valami, ami miatt még nem vagy kellőképpen nyugodt, várj egy kicsit, mert a sötét fellegek mindig elvonulnak a fejünk felől, és a végén mindig kisüt a napsugár, és a napjaink is egyre jobbak és jobbak lesznek. Ha erre tudunk gondolni minden pillanatban, akkor nincs olyan rossz helyzet, amiből ne tudnánk győztesen kikerülni.